A mozgáskorlátozott személyek nevelésének, oktatásának, mozgásfejlesztésének alapelve,

hogy a sérülésből adódó hátrányos következményeket segítsen csökkenteni vagy ellensúlyozni.

A képességek tervszerű fejlesztésének mindig az egyéni fejlődési sajátosságokhoz kell igazodnia annak érdekében, hogy a mozgáskorlátozott is meg tudja állni helyét az épek között.
Ennek érdekében egészséges énképet kell alakítani és növelni kell önbizalmukat, kudarctűrő képességüket és lehetőséget kell teremteni az önállóságra.
Speciális módszerek, terápiák és technikák alkalmazásával és a technikai jellegű segédeszközök igénybevételével kell segíteni az akadályozott mozgásbiztonságot és a mozgásreflexek célszerűségét és gyorsaságát.
Szem előtt kell tartani azt is, hogy a központi idegrendszer sérülése komoly funkciózavarokat okozhat, ami részképesség-kiesést, a pszichés és/vagy motoros tempó lassúságát is eredményezheti.

A mozgáskorlátozottak sporttevékenységének megtervezésekor mindig célul kell kitűzni a károsodott mozgási és tartási funkciók helyreállítását, illetve korrekcióját, kompenzációját, a mozgásszervrendszer optimális működőképességének biztosítását és az állapotromlás, illetve a másodlagos károsodások megelőzését.
Hangsúlyt kell fektetni a motoros képességek fejlesztésére, a fizikai kondíció növelésére, valamint az egészséges életre nevelésre, a mozgásigény és a mozgástudat kialakítására. Fontos a reális mozgásos éntudat kialakítása, elő- és felkészítés az önálló életvitelre, és nem utolsó sorban a tehetséggondozás a különböző adaptált sportfoglakozásokon keresztül (OM, 2000).

Fontos, hogy a rendszeres fizikai aktivitás és a sport pozitív élettani és személyiségfejlesztő hatásai megfelelően érvényesülhessenek a fogyatékkal élők, a kisebbségek és más hátrányos helyzetűek körében is, különös tekintettel arra, hogy ezekben a csoportokban a sport társadalmi integrációt elősegítő funkciójának is meghatározó jelentősége lehet.

A fogyatékos személyek sportja és rekreációja

A sport  és a rekreáció fogalma összefonódott abban a tekintetben, hogy a sporttevékenység a hasznos szabadidő eltöltésének egyik kedvelt formájává vált, amely azon túlmenően, hogy formálja a jellemet és erősíti a testet és a lelket, az elmúlt évtizedek során kialakult mozgásszegény életmódnak köszönhetően az egészségmegőrzés nélkülözhetetlen eszköze lett, és az egyetemes emberi kultúra részeként a társadalmi életnek is egy fontos pillérévé alakult.

Fogyatékkal élő embertársaink számára a sport és a rekreáció több okból adódóan is kiemelkedő jelentőséggel bír.
Azok számára, akiknek valamelyik szervük károsodása miatt a mozgástere beszűkült, mozgásuk korlátozottá vált, a fizikum fejlesztése az önállóság alapját jelentheti.
Rendszeres fizikai igénybevétellel megelőzhető számos inaktivitásból fakadó elváltozás, a ma már népbetegségnek számító elhízás, és az elhízással együtt járó olyan további szövődmények, mint például az ízületi bántalmak, vagy a magas vérnyomás és a cukorbetegség.
Hasonlóan fontos az értelmi sérültek jó fizikai állapotának megalapozása is, hiszen munkaerő-piaci alkalmazásuk során az esetek döntő többségében könnyű fizikai munkát kell végezniük.
Nem szabad elfelejtenünk azonban azt sem, hogy a sport a sérült emberek esetében sem csak egy eszköz az egészségmegőrzésére, és az önállóság biztosítására, hanem az aktív pihenés egyik formája is lehet.
Ezzel együtt mindig figyelembe kell vennünk bizonyos pszichés tényezőket is.
A fogyatékos emberek versenysportja a rehabilitációból, illetve a sportterápiából fejlődött ki, ennek megfelelően pedig a fogyatékos személyek sportjának középpontjában az egészség megőrzése és a megmaradt képességek fejlesztése áll.
A fogyatékos emberek versenysportja a rehabilitációból, illetve a sportterápiából fejlődött ki, ennek megfelelően pedig a fogyatékos személyek sportjának középpontjában az egészség megőrzése és a megmaradt képességek fejlesztése áll.
A fogyatékkal élők számára ma már csaknem minden hagyományosnak tekinthető sportág elérhetővé vált, de mindemellett számos olyan speciális sportágban is versenyezhetnek, amelyeket – fogyatékosságuk típusát és mértékét figyelembe véve – számukra fejlesztettek ki.
Jelenleg az alábbi sportágakban rendeznek versenyeket a fogyatékkal élők számára a teljesség igénye nélkül, valamint figyelembe véve, hogy mi érhető el hazánkban.
asztalitenisz, atlétika, biatlon, csörgőlabda, sportlövészet, evezés, labdarúgás (5 fő), labdarúgás (7fő), íjászat, tollaslabda, kajak-kenu, ülőröplabda, úszás.

Kerekesszékes parasportok:
kosárlabda, kézilabda, currling, labdarúgás, vívás, tenisz, tánc.
A Magyar Parolimpiai Bizottság oldalán ide kattintva lehet tájékozódni a parolimpiai sportágakról.