December 3. a fogyatékkal élő emberek világnapja 

A fogyatékkal élők célja, hogy esélytelenekből esélyesek lehessenek

A kisgyermekek közül sokan, már óvodás, vagy kisiskolás korukban arról álmodoznak, hogy „mi leszek, ha nagy leszek” - közben, ahogy múlnak az évek - a szüleik segítségével céltudatosan tervezik a jövőjüket. A szerencsésebbek életét végigkísérik a beteljesült álmok. Azonban akadnak olyanok is, akik életük során betegség, baleset, vagy katasztrófa miatt fogyatékkal élőkké válnak. Rájuk, az ő megpecsételt sorsukra gondolt az ENSZ, amikor 1992-ben arról döntött, hogy minden év december 3.-át a fogyatékossággal élő emberek világnapjává nyilvánította. A 2006. decemberben elfogadott - fogyatékossággal élők jogainak védelméről szóló - egyezmény azért született, hogy a 650 millió fogyatékossággal élő ember ne szorulhasson többé a társadalom perifériájára. Magyarország elsők között csatlakozott az új ENSZ egyezményhez.
Több mint húsz évvel ezelőtt hazánkban még akkora figyelmet kaptak az érintettek, hogy Fogyatékos Törvényt (FOT.) és Országos Fogyatékosügyi Programot (OFP.) is alkottak róluk. Sőt, az ENSZ 2000-ben Magyarországnak ítélte a Roosevelt Nemzetközi Fogyatékosságügyi Díjat. Az Országgyűlés az Országos Fogyatékosügyi Program (OFP) négy célterületén fogalmazott meg hosszú-távú stratégiát 7 éves időtávra, amelyet a kormány 3-4 éves, ún. középtávú intézkedési tervben bontott konkrét kormányzati intézkedésekre.

Az OFP négy célterületen fogalmazott meg elérendő célokat:

- társadalmi szemléletformálás,

- a fogyatékos személyek és családjuk életminőségének javítása,

- a társadalom életében való aktív részvétel,

- rehabilitáció.

A múlt időben történő megfogalmazása nem véletlen, ugyanis az elmúlt évtized során, részben feledésbe merültek ezek a kitűzött célok és tervek. A fogyatékos személyek „a társadalom életében való aktív részvétel”-én kívül - mely a foglalkoztatásukra irányul - nem sok jóra számíthattak, sőt, egyre kiszolgáltatottabbakká váltak. A döntéshozók, miközben az egészségügyi rehabilitáció lehetőségeit jelentős mértékben leszűkítették, a foglalkoztatási rehabilitációt viszont úgy erőltették a rokkantakra és fogyatékkal élőkre, hogy valójában egészségügyi rehabilitáció nélkül, megélhetési kényszerből próbálnak munkát vállalni közülük egyre többen, mára már az érintettek kb. fele foglalkoztatott.

A társadalmi szemléletformálással, a társadalmi elfogadottsággal mindaddig gondok vannak, míg a rokkantak és fogyatékkal élők segélyszerű pénzellátásából megélni képtelenség és az őket ápoló közeli hozzátartozók ápolási díja is csupán pár tízezer Ft/hó összegű, de mindez nem érdekli a társadalmat.

Mindaddig gondok vannak, amíg a rokkantak és fogyatékkal élők a legalacsonyabb bérekkel vannak foglalkoztatva.

Mindaddig gondok vannak, amíg az állami egészségügyi rehabilitációs szolgáltatások kellő mértékben nem biztosítottak egészségi állapotuk javulásához, vagy legalább szinten-tartásához.

Mindaddig gondok vannak és lesznek, amíg az akadály-mentesítések a fővárosban és a megyeszékhelyen is csak részben megoldottak, de a vidéki városokban és kistelepüléseken lehet, hogy ez 100 éves vágyálom marad.

Mindaddig gondok vannak, amíg az érintettek a gyógyászati segédeszközeikhez egyre nehezebben jutnak hozzá, az állami pénzforrások elapadása miatt, így egyre nő a termékek hiánycikk listája.

Mindaddig gondok vannak, amíg a gyógyszerárak drasztikus emelkedése várható a forgalmazókat sújtó adóemelések miatt.

Mindaddig gondok vannak, míg az érintettek állapota nem javul, de mégis halljuk a betegpanaszokat, hogy: van, akitől megvonták a fogyatékossági támogatást, van, akitől elvonták a közgyógy ellátást, van, aki nem jut hozzá a segédeszközeihez és van, akitől elvonták a pénzellátását, miközben állapota nem javult, hanem inkább rosszabbra fordult.

Mindaddig, amíg ezeknek a súlyos betegeknek gyenge az érdekérvényesítő képessége, mindaddig, amíg ekkora sorsuk iránt a társadalmi közöny, addig nem is reménykedhetnek a helyzetük javulásában.

A MEOSZ érdekvédelmi munkája a mindennapokon arra irányul, hogy minél teljesebb legyen a fogyatékkal élő emberek társadalmi elfogadottsága, de ehhez a társadalom szolidaritására is szükség lenne.

A fogyatékkal élők célja, hogy esélytelenekből esélyesek lehessenek, mert álmaik csak akkor valósulhatnak meg a jobb élet reményére.

Az Európai tagállamok elkötelezték magukat amellett, hogy - az Európai Unió Alapjogi Chartájára és az Európai Unió működéséről szóló szerződésre támaszkodva - javítják a fogyatékossággal élők társadalmi és gazdasági helyzetét.

Itt olvashatunk bővebben a témáról a 2021-2030 évekre szóló Európai Uniós tervekről.

Itt pedig általánosan az Európai fogyatékossággal élőkről.
Mivel mi is az egyik EU tagállam állampolgárai vagyunk, a fogyatékkal élők helyzetének javítása érdekében ideje lenne felsorakoznunk a többi tagország mellé, hogy megvalósulhasson a magyarországi rokkantak és fogyatékossággal élők álma is végre, „valahol Európában”.

Írta: Gerencsér József